Frenák Pál

Világpolgárnak vallom magam és a kortárs tánc egyik megújítójának. Fiatal táncosként hagytam el az országot. Elég korán megfogalmazódott bennem, hogy nekem Párizsban kell élnem. Az Eiffel-torony a szabadság, az ég felé törő energiát szimbolizálta számomra. Egy szál bőrönddel érkeztem meg a Charles de Gaulle repülőtérre. Nagy hatással voltak rám új kortárs tánctechnikai hatások, amikor megismertem a Limón módszert, Cunningham amerikai, Karin Weimer német koreográfusokat, az absztrakciós technikákat, a test organikus mozgását. Ezekből alakítottam ki a saját organikus mozgásrendszeremet. A kor fortyogó művészeti közegében a filozófia, a képzőművészet, a térhasználat, az építészet komplex hatással volt rám.
Miután elvégeztem a párizsi táncfőiskolát, a vizsgaelőadásom láttán azonnal meghívást kaptam tanítani, koreografálni a lille-i Siket Színházba. Elismerték a tehetségemet. Három évig rezidens koreográfus voltam a Theatre de Chatillonban, közben Strasbourgban, az ottani táncfesztiválon bemutattam a Gördeszkákat. A Gördeszkáknak köszönhetően alakítottam meg- először négy francia táncossal a Frenák Pál Társulatot. Nagyjából tíz évvel később pedig a budapesti társulatomat. Egy új, organikus, asszociatív stílusrendszert hoztunk be, szabad, átjárható tereket kreálva. Világviszonylatban is úttörője voltam a táncosok függesztésének.
Hűen tartom magam azokhoz az elképzelésekhez, érzetekhez, gondolatokhoz, ami engem motivál, és azok mentén dolgozom egész életemben. A siketek nyelve anyanyelv számomra, ebben érzem otthon magam. Aki ismer, tudja rólam, hogy a határokra feszegetem a lehetségest a lehetetlennel. Azt hiszem, a munkásságom elemelkedik a napi szintű aktualitásoktól, miközben természetesen befolyással vannak rá a külvilág történései. Ugyanakkor a darabjaim pontosan elmondják, hogy mit gondolok a világról.

__________

Kossuth- és Harangozó Gyula-díjas érdemes művész, táncművész, koreográfus

FrenÁk Társulat