Végérvényesen beleszerettem a tánc különleges világába

Hogyan kerültél a Táncszínházhoz?
Teljesen hétköznapi módon, egy álláshirdetésre jelentkeztem, amiről akkor még nem tudtam, hogy a Táncszínházhoz jelentkezem. Bár korábban is kulturális területen, a Bárka Színházban dolgoztam, azért a tánc más világ. Szóval a várakozás mellett némi izgalom is volt bennem, ráadásul mélyvízbe dobtak: rögtön a Budapest Táncfesztivál kellős közepébe csöppentem. Zseniális táncelőadásokat láthattam, millió új embert ismertem meg, akik hihetetlen nyitottsággal fogadtak. Azt hiszem ott, az első Táncfesztiválom alatt szerettem bele ebbe a különleges világba végérvényesen. 

Melyik a kedvenc időszakod az évadban?
A nyári szabadtéri fesztiválunk időszaka a kedvencem. Jó látni, amikor a délutáni próba dallamai közelebb csalogatják a parkban sétáló embereket, vagy az esti előadásra érkező nézők egy pohár borral a várják, hogy lemenjen a nap, és elkezdődjön az este. Semmihez sem fogható az ottani atmoszféra, valószínűleg a nyár és a szabadtéri előadás hangulata miatt lett ez a kedvencem.

Volt olyan díszlet az évek során, amit szívesen hazavittél volna és felállítottál volna akár a saját lakásodban?
Feledi János Psychéjében lévő lábas kádat vinném haza. Ez volt az egyik első táncelőadás, amit a Táncszínházban láttam, és azóta is nagy kedvencem. A kád nem csak díszletként jelenik meg, hanem egyszerre metaforája a születés bölcsőjének, az általunk cipelt tehernek és a főszereplő, Psyché személyét meghatározó erotikának is. A stílusossága és a mögöttes tartalma miatt kiemelt helye lenne nálam is ennek a kádnak.

Hóbor Helga, kommunikációs és értékesítési vezető