Ugrás a tartalomra

2024-03-20 19:00 Nagyterem

MIS RECUERDOS - LATIDOS FLAMENCOS

FlamenCorazónArte Táncszínház

2024-03-21 19:30 Kisterem

Disco Boys

Fehér Ferenc

2024-03-22 10:00 Kamaraterem

Ringató foglalkozás – Vedd ölbe, ringasd, énekelj!

Gáll Viktória Emese

Bemutató - Időtlen idők

Bemutató - Időtlen idők

Emlékképek a 30 éves KET hőskorából (1988-1992)

Közép-Európa Táncszínház – Magyar Állami Népi Együttes

Nagyterem / 2019. március 31. 19:00

Műfajkortárs

Felvonások száma1

Időtartam70

Mindig nagy kérdés, merre nézzünk. Sokan azt vallják, soha ne nézz vissza, mások, hogy nézz a múltba, nehogy elkövesd ugyanazt a hibát, vannak, akik azt hirdetik, ha a múlttal foglalkozol, nem a mában élsz, mások meg azt, ha mindig a jövőbe tekintesz, nem éled meg a jelent. A táncművészet a jelen művészete, annak érvényessége, hitelessége mindig az adott színpadi pillanatokban, az előadóművészek aznapi rezgéseiben születik meg, és mindegy, hogy a koreográfiák mikor születettek, a jelen pillanatában kell hatniuk. Az Időtlen idők est arra tesz kísérletet, hogy a múlt üzenetei a ma előadói által eljussanak a jövőbe. 

Szögi Csaba alapító igazgató

 

Egy falatnyi kóstoló épp csak a kanálhegyéről, az íze miatt. Ennyi lesz, nem több.

Persze írhatnám, hogy megtiszteltetés volta nagymesterek után, meg mellett, írhatnám, hogy a barátaink, akik már nincsenek közöttünk, na és nyilván hogy a Szögi meg én… de azt hiszem, piszok hosszú lenne.  Mi jut hát eszembe röviden a KET általam művészetileg megvezetett első korszakáról?

A nyolcvanas évek közepe-vége, jönnek a fiatalok, okosak, erősek, szépek/főleg/, belevetik magukat a mélyvízbe és úsznak elszántan a kitűzött cél felé /wow/.

A terv világos és pofon egyszerű.

Mint az Örkény novella végén mikor azt mondja az író az öregnek: ,,No, akkor húzza be az evezőt Volentik bácsi, megpróbálok egy kicsit a vízen járni." Szerény terv kissé talán sablonos, de valahogy jó ötletnek tűnt. Na, azóta csapkodok én kétségbe esve magam körül, és köpködöm a sós vizet. Se part, se célszalag, csak a rohadt nagy hullámok... De nem panaszkodom, ha jól belegondolok.. nyáron két hétig… tényleg Isteni!

 

Velünk is csak az történt akkoriban, ami mindenkivel meg szokott történni. Fiatalon szerelmesek lettünk. Beleszerettünk abba az ezerarcú és ezerszínű kultúrába, amely ott hever minden ember lába előtt, aki itt születik és itt nő fel a világnak ebben a szegletében. Beleszerettünk a folklórba. A fantasztikus táncokba, a libabőrös nagy muzsikákba. Aztán mikor már mindent ezerszer eltáncoltunk és elmuzsikáltunk, mikor már nyúlósra tekergettük a videó szalagokat, akkor nekünk is az az ötletünk támadt, hogy ezen a nyelven fogunk kommunikálni a világgal. Így próbálunk meg mindent elmondani, elsuttogni vagy kikiabálni, ami bennünk fortyog, zizeg, mocorog. Gondoltuk, így csinálunk színházat, táncszínházat is.

Erről szólt a Közép-Európa Táncszínház első korszaka.

Erről meg a jó öreg spanyolviaszról, amely minden generációnak kegyesen megengedi, hogy boldogan, mi több sikerektől övezve újra felfedezze. Megtettük mi is… és jó volt! Kár lett volna kihagyni.

A műsorban megidézett mesterek - Kricsko,Gy.K. - már nincsenek velünk. Ahogy nagyszerű barátaink és kollégáink - Janek, Bognár, Mosó - sem. Innen üzenem nekik, nyugi, minden a régi. Azóta a spanyolviaszon kívül megvolt már a csőben a lyuk is. Ami meg engem illet, én újra nagy dolgokat tervezek. Még néhány lépés és fel fogom fedezni a meleg vizet.

 

A művészet szabad! Nem azért, mert nem tűria korlátokat, hanem mert természeténél fogva nincsenek neki. Korlátai a művésznek vannak. Külsők és belsők egyaránt.

Persze a művész egy hős, nem tűri őket / Ö így tudja saját magáról, hagyjuk rá/. Amikor a Nagyigazság találkozik valami korlátolt, de lelkes Kishülyeséggel. Feszült pillanat, alkotás közeli állapot.

A művészet annyira szabad, hogy szabaddá tesz mindent és mindenkit. Anyagot épp úgy, mint szellemet. Ilyenkor lebeghet a kőszikla, vagy csapódhat súlyos robajjal földbe a semmi.

A mi fel- és elszabadult anyagunk a KET első korszakában a folklór volt. Az anyanyelv, az ezerszer eltáncolt táncok és az ezerszer meghallgatott libabőrös nagy muzsikák világa. Ez kötött össze minket az előttünk járó generációval, a nagymesterek korszakával, és mint azóta kiderült, ez köt össze minket az utánunk jövő generációkkal is. Ennek az érzésnek és lendületnek a mentén keresztezhették egymást az útjaink, így kerülhetnek egymás mellé ezek a koreográfiák és előadás részletek. Hogy tudnak-e reprezentálni egy elképesztően termékeny korszakot? Ugyan dehogy. Kóstolónak is kevés, épp csak egy falatnyi a nyelvünk hegyére. Úgyhogy csak semmi mohóság. Lassan, finoman, hogy kijöjjenek az ízek. Aztán lehet emészteni. 

Énekes István alapító művészeti vezető


Előadók: Bánhegyi Nikoletta, Dabóczi Dávid, Dunai Bettina, Füzesi Csongor, Gál Bettina, Hargitai Mariann, Horváth Adrienn, Jávor Katalin, Keszthelyi Zsófia, Kis Zoltán, Kosina Mónika, Mádi László, Magyar József, Mihalovics Márk, Nagy Csaba Mátyás, Nyeste Adrienn, Pálffy Zoárd, Ruzsom Mátyás, Szilvási Anna, Szoboszlai Balázs, Szűcs Gábor, Vörös Laura
Csellón közreműködik: Ölveti Mátyás

Jelmez rekonstruktőr: Őry Zsófia
Fény: Fogarasi Zoltán
Hang: Jilling Jácint
Betanítók és asszisztensek: Bonifert Katalin, Fodor Katalin, Kökény Richárd
Koreográfusok: † Bognár József, Énekes István, † Györgyfalvay Katalin, † Janek József, † Kricskovics Antal, † Mosóczi István, Szögi Csaba
Produkciós vezető: Sóthy Virág
Művészeti vezetők: Feledi János, Pál István Szalonna
Együttes vezetők: Szögi Csaba, Mihályi Gábor
Rendezők: Énekes István, Szögi Csaba

KIM NKA Millenaris Eisberg