A színház a varázslat szentélye

- Mi volt az első táncszínházi élményed?

Sokszor eszembe jut az első Táncszínházi munkanapom. Az amatőr Jókai Néptánccsoport tagjaként, énekeseként ismertem már a készülődés izgalmát, minden aggodalmát és örömét. Most azonban megláthattam azt is, hogy milyen szeretetteljes várakozás előzi meg nézőink érkezését a fogadótérben. Ahogy közeledik az előadás órája, ünnepi díszbe öltözik a színház. Kigyúlnak a fények az előcsarnokban, a hostessek lassanként megérkeznek, a ruhatár is életre kel, szépen minden a helyére kerül. Mindenki elfoglalja helyét, és izgatottan várjuk az ?ünnepet", az előadást. Ez egy nagyon különleges, jó érzés.

Szerinted, miért jó a Táncszínház csapatában dolgozni?

Kollégáimban elhivatott, jó szakembereket ismertem meg. A Nemzeti Táncszínház csapata jókedvű, egymást segítő, igazi jó közösség. A célunk közös: a gyönyörű, új épületünket belakva színvonalas, szép táncelőadásokkal megörvendeztetni a közönséget. Boldog vagyok, hogy az értékesítési csoport tagjaként én is közreműködöm ebben, valamint hálás vagyok azért a sok segítségért, amit kaptam és kapok feladatom ellátásához. 

- Ha színpadra léphetnél bármelyik együttes darabjában, melyik lenne az és miért?

Elsősorban a szívemhez legközelebb álló néptáncos produkcióknak lennék szívesen a résztvevője. Színházunkban több kiváló együttes repertoárjából is választhatnék, de talán a gyermekdarabokban érezném igazán otthon magamat. Magával ragadó, ahogy egy gyermek hinni tud a varázslatban, ahogy örül a mesének. Nagyra becsülök minden olyan koreográfust, táncost, aki alkotó és előadói munkája során a gyermekközönségnek ugyanazt a tiszteletet megadja, mint nekünk, komolynak mondott felnőtteknek. Hiszen valljuk be, mi felnőttek is sokszor csak egy kis varázslatra vágyunk. A színház egy olyan szentély, ahol ezt megkaphatjuk.

Pálffy Mariann, jegypénztáros