Végre, megérkeztünk
a tánc új otthonába

- Hogyan kerültél a Táncszínházhoz? 

 - Fővilágosítóként 32 évet töltöttem a Katona József Színházban, ahol elsajátítottam a szakma csínját-bínját. A tánccal 1992-ben kerültem kapcsolatba, amikor abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy Bozsik Yvette-tel dolgozhattam együtt, és ez a munkakapcsolat azóta is tart. Megismerkedtem Ertl Péterrel, a Táncszínház ügyvezető igazgatójával, majd miután kiderült, hogy a Táncszínház új épületbe költözik, Péter felkért, hogy csatlakozzak a csapathoz. Így kezdetektől fogva részese vagyok az új Táncszínház megszületésének, és fantasztikus volt látni, ahogy egyre jobban kirajzolódott az épület. Nagyon sok fantáziát látok benne, elengedhetetlen, hogy egy színház megfelelő technikai eszközökkel rendelkezzen, és nálunk ez megvalósult.

- Mi a kedvenc sztorid, amit a munkádhoz tudsz kapcsolni?

 - Kevesen tudják rólam, hogy a hobbim a motorozás. Egy gyerekkori álmom vált valóra 2005-ben, amikor beneveztem a magyar gyorsasági bajnokságra. A színházban titkoltam ezt a szenvedélyem, azonban egy bemutatónk pont az időmérő napjára esett, és Máté Gábor kiírt egy próbát. Így kénytelen voltam bevallani, hogy beneveztem erre a versenyre, és ezért nem tudok részt venni az aznapi próbán. Először megdöbbent, de végül elengedett. Másnap megnyertem a versenyt, majd a kupát bevittem neki megmutatni, és ő lett az egyik lelkes szurkolóm. Így lettem 2005-ben országos bajnok, és ezzel le is zártam versenyzői pályafutásomat. 

- Szerinted, miért jó a Táncszínház csapatában dolgozni?

- Amikor bekerültem a csapatba, szinte haza érkeztem, hiszen a kollégák nagy részét már ismertem. Fővilágosítóként az a célom, hogy egy olyan csapatot segítsek, akik jól érzik magukat együtt, odaadással végzik a munkájukat, és akikkel maximálisan ki tudjuk szolgálni a táncos szakmát. Nagyon vártam, hogy megérkezzünk a tánc új otthonába, és együtt nézzünk szembe az új kihívásokkal.

Pető József, fővilágosító