Egy dédelgetett vágyam vált valóra

- Hogyan kerültél a Táncszínházhoz?

- 13 évig dolgoztam a Millenárison, mint rendezvényszervező, kommunikációs munkatárs és értékesítő. Zenei végzettségemből adódóan azonban mindig is a kulturális terület vonzott a leginkább. Mikor megtudtuk a hírt, hogy a Teátrum épületünkbe be fog költözni a Nemzeti Táncszínház, az egyik szemem sírt az épület elvesztése miatt, a másik felcsillant, mert titkon sokszor eljátszottam a gondolattal, hogy milyen jó lenne egy művészeti intézményben dolgozni.  Amikor el kellett búcsúznom a Millenáristól, első volt, hogy megkerestem Hóbor Helgát, a Nemzeti Táncszínház PR menedzserét hogy jelezzem neki, NAGYON szeretnék a Táncszínházban dolgozni! A vágyam végül valóra vált. Így ismét művészet közelben, a Millenárison, már az új Nemzeti Táncszínház épületében dolgozhatok, ahol múlt és jelen találkozik. 

- Szerinted miért jó a Táncszínház csapatában dolgozni?

- Első pillanattól fogva érezhető volt a kollégák nyitottsága, segítőkészsége, és amit furcsa így kimondani, a szeretete. Úgy éreztem, mintha egy családba kerültem volna be, ahol kezdettől fogva bizalommal vannak irántam. Mint minden családban, itt is nyilván vannak nehézségek, de azt érzem, hogy közös célért dolgozik mindenki, és ez jó alap arra, hogy átlendüljünk a problémákon. Fontosnak tartom, hogy emberközpontú, emberi értékeket elismerő vezető áll az intézet élén. A jó hangulatot pedig a vidám és őszinte kollégák adják.

- Ha saját táncdarabot rendezhetnél, mi lenne a témája és miért?

- Olyan témát választanék, ami a táncművészetet kevésbé ismerő kamasz gyerekeket is behozná a színházba. Az őket foglalkoztató kapcsolatokat, barátságokat, első szerelmi élményeket, csalódásokat megjelenítő témát választanék, aminek a vége mindenképpen pozitív kicsengésű lenne, és példát mutatna arra, hogy mindig van megoldás és lehetőség az újrakezdésre. 

Pintér Piroska, igazgatói titkárságvezető