A történetek sora végtelen

Megosztanál velünk egy-két kulisszatitkot a saját területedről?

Egyik régi mesterem mondta, hogy "A jó szerkesztőnek szerencséje is van. Ilyen szerencsém volt nekem is, amikor ráakadtam az archívumban Hapák Péter, az azóta már ikonikussá vált "lábas" képére. Ez a fotó lett az alapja első igazi image kampányunknak.  Ez volt az első Nemzeti Táncszínházas plakát, amire nagyon sokan emlékeznek, amivel elindultunk egy olyan úton, aminek azóta sok szép állomása volt már. A legújabb ilyen állomás a #bepörgetjük kampányunk volt.

Mi a kedvenc történeted, amit a munkádhoz tudsz kapcsolni?

A történetek sora végtelen, ezt a kollégák meg tudják erősíteni. Mint ahogy azt is ők mesélték el, ahogyan egyik reggel Ertl Péter, a Táncszínház igazgatója berohant az irodába, és engem keresett. Én pedig éppen az általam fejlesztett játékról meséltem egy rádióban. A kollégák megpróbáltak kimenteni azzal, hogy csak kiugrottam valahova, mire Péter elmosolyodott, és azt mondta: - Hallgattam a kocsiban a Petőfin, és nagyon jó volt!

Ha választhatnál az alábbi színházi mesterségek közül, melyik lenne az és miért? Jelmeztervező, táncművész, sminkmester, koreográfus/rendező

Ha választanom kellene, akkor táncos/koreográfus lennék. Fiatalabb koromban Szegeden gyakran nyitottam meg saját és mások kiállításait performance-okkal. Ezek sajátos tánc/mozgás előadások voltak, általában zenei kísérettel. Gyakori vendég voltam a Szegedi Kortárs Balett előadásain is, de mindig úgy éreztem, inkább lennék a színpadon, mint a zsöllyén.

Szegi Amondó, vezető grafikus