Torzók, abnormalitás, gender, színpadi test - mindent az emberi testről

PDF letöltés
Nyomtatás
Kétnapos konferenciát szervez TEST víziók címmel a Nemzeti Táncszínház, február 26-án és 27-én az Átrium Film-Színházban. A program fókuszában az emberi test problematikája áll, amelyhez a legkülönbözőbb társadalmi és művészeti szakterületek képviselői kapcsolódnak előadásukkal. Szöllősi Géza az állati szövetből varrt női torzóiról, Oltai Kata a cirkuszművészetben alkalmazott deformált és transzformált testekről, Jákfalvi Magdolna a színházi gyakorlatról, Rényi András El Kazovszij performanszairól, Lakatos János a modern tánc és az anatómia kapcsolatáról, Fiath Titanilla pedig a börtönökben fogvatartottak testképéről tart előadást. Fellép Gergye Krisztián és Fehér Ferenc. A rendezvény moderátora Lévai Balázs.

Az emberi testet állítja fókuszba társadalmi és művészeti szempontok alapján a TEST víziók című kétnapos konferencia, amely a Nemzeti Táncszínház szervezésében, február 26-án és 27-én látogatható az Átrium Film-Színházban. Vizsgálat tárgyát képezi, hogy a test, mint kommunikációs felület milyen jelentéstartalmak hordozója lehet zárt közösségekben, melyek azok az anatómiai határok, amelyek egy táncművész kezét megkötik, hogyan használja évszázadok óta a társadalmi testnormától eltérő alakokat a szórakoztatóipar és cirkuszművészet, miféle test-szemlélet tükröződik El Kazovszkij híres performanszaiban, illetve melyek a színházi gyakorlat azon pillanatai, mikor a színpadi szerep testként értelmeződik. Az elméleti előadásokat izgalmas performanszok és testtorzókból készült installációk egészítik ki.    

A képzőművész – „Rajongok a testek képeiért, és iszonyodom a saját és mások testének látványától”
Szöllősi Géza képzőművész provokatív művészete (Hús project) egyedülálló hangot üt meg a kortárs magyar képzőművészet testkánonában, ugyanakkor könnyedén beilleszthető a nemzetközi szcéna fősodrába, ahol már az idősebb generációk megteremtették a rossz közérzet és horror kultúrájának posztmodern hagyományát a testábrázolásban. – Rajongok a testek képeiért, és iszonyodom a saját és mások testének látványától, ha nem ér el egy bizonyos, mások által meghatározott esztétikai szintet. Az a vizuális kultúra, melyben nevelődünk és élünk, provokatív-sokkoló képek tömegét árasztja a nézőre. Ez a kontextus folyamatosan irritálja az érzékenységi küszöböket, sőt, teljesen elmossa a különböző esztétikai kategóriák közti határokat. Saját műveim semmiben sem ízléstelenebbek és/vagy taszítóbbak mindennapjaink képi hordalékánál, ugyanakkor a befogadói ellenállás mégis azt mutatja, hogy a nézők nehezebben emésztik meg „állóképként” és/vagy műtárgyként exponálva azt, ami a digitális képek áramában „elsuhan” mellettük – hangsúlyozta Szöllősi Géza.

A művészettörténész – „Az abnormalitás, deformitás, betegség, ijesztő, visszataszító vagy a tabu kategória”
A TEST víziók konferencián Oltai Kata művészettörténész, kurátor előadása a női és férfi testmetaforákat vizsgálja a cirkuszjelenségek kritikai olvasatában, az Elefántember, a Szakállas nő, a Kardnyelő és a Tetovált ember deformált és transzformált testeinek példáin keresztül.  Előadásában a társadalmi testnormától eltérő jelenségek példáit segítségül hívva, a 18. századtól létező „állandó” cirkusztoposzokat állítja fókuszba. A kurátor szerint a normaként felállított testkánon viszonylag szűk mezsgyét szab ki mind a konszenzusosan nőiesnek, vagy a férfiasnak számító tulajdonságok skáláján. Ami ezen kívül esik, az abnormalitás, deformitás, betegség, ijesztő, visszataszító vagy a tabu kategória. Ezeket a jelenségeket kisarkítva használja a szórakoztatóipar évszázadok óta, a kritikai kultúraolvasat pedig lehetőséget nyújt, hogy a hierarchikusan és politizált módon létrehozott reprezentációk mögé nézzünk, és test és identitás ilyen típusú metszetét górcső alá vegyük.  Művészettörténészként és kurátorként sokszor és sok nézőpontból foglalkozom a test tematikával. Az utóbbi években pedig több olyan kiállítást csináltam, mely a normalitástól eltérő testképpel, identitáskreálással, a normák ütköztetésével foglalkozik, legyen szó a tetoválásról, az androgünitásról vagy a női és férfi nemi jegyek, testnedvek, választások társadalmi megítélésének különbözőségéről, elfogadásról. Az egyik kiállításra készülve találkoztam Rachel Adams könyvével (Sideshow U.S.A.: Freaks and the American Cultural Imagination), amely Diane Arbus-on keresztül foglalkozott a „freak” testekkel, levezetve az amerikai szórakoztatóiparban használt „közkedvelt kategóriákat”. Hihetetlen izgalmas téma és azóta is foglalkoztat, hiszen itthon nincs gyakran publicitása ennek a témának – mondta Oltai Kata.



A színháztörténész – „Az emberi test a színpadon a szerep teste lesz”
Jákfalvi Magdolna színháztörténész, egyetemi tanár a test performativitásának hagyományát a látás és a megmutatás mozzanatából vizsgálja Mlle du Parctól Lars Eidingerig, hogy mi az, ami látszik és mi nem. A dramatikus színházi gyakorlat különféle kacér szabályokat állít fel, ezek történetiségükben értelmezve kirajzolják előttünk azt a pillanatot, amikor testnek lehet látni a színpadon a szerepet. Vagy mást.
– Nézőként talán mindannyiunk tapasztalata, hogy egy előadás alatt mindannyian mást látunk. Mindez abból adódik, hogy más elvárásokkal lépünk a színházi térbe, vagy éppen abból, hogy a színészi test koordinátáit és kiterjedését, mozgását, jellegzetességeit nem észleljük valós formájában. Ez a nézői felismerés mozgatta meg történészi gondolataimat: miképpen konstituálódik az a közösségi tudás, mely engedi – vagy nem engedi – látni a szerepet hordozó testet? – teszi fel a kérdést a szakember.   A színháztörténész, egyetemi docens szerint a történészek szeretik ilyenkor Coleridge felismerését idézni: a hitetlenség felfüggesztése a nézés alapszabálya. Ezt azonban mind Descartes, mind Goethe, mind a színház-antropológiai kutatások összetettebbnek vélik érteni. – Az emberi test a színpadon a szerep teste lesz, s az foglalkoztat, vajon a színházi kommunikáció, legfőképp a realista hagyományban, miképpen manipulálja a test látását. Előadásomban nem csupán arról beszélek majd, hogy mennyire kell kisebbnek, vékonyabbnak stb. lennie a színpadi testnek, hogy megfelelő méretűnek látszódjon a különféle korok elvárás-rendjében, hanem arról is, miként tesz egy szép szerep széppé egy testet, s fordítva. Mikor lesz láthatatlan az, ami előttünk áll? – hangsúlyozta Jákfalvi Magdolna.

A táncpedagógus – „Erő, koordináció, flexibilitás, kontroll”
–  Sokat kísérleteztem és kifejlesztettem  különböző gyakorlatokat, melyekkel a tánctréning hatékonysága többszörösére növelhető – mondta Lakatos János nívódíjas koreográfus, a Magyar Táncművészeti Főiskola tanára, aki Anatómiai trükkök és tippek a moderntánc tréningben című előadásával áll a TEST víziók konferencia közönsége elé. Erő, koordináció, flexibilitás, kontroll. Ezekről lesz szó ebben a szemléletes előadásban, amelyben megismerkedhetnek olyan misztikusnak hangzó kifejezésekkel, mint a proprioceptív provokáció, a peroneus csoport, vagy a reciprok inhibíció.

A börtönpszichológus – „A nagyobb test a nyugalom és a társaktól való függetlenedés záloga”
Fiath Titanilla börtönpszichológus, kulturális antropológus Az elzárt testek nyitottsága című előadásában a testépítés, a sport, a sérülések és sebek jelentőségét, illetve a gender megteremtésére / kifejezésére szolgáló technikákat elemzi a férfi- és női börtönök fogvatartottjainak nézőpontjából. – Annak ellenére, hogy a börtön „fegyelmezett testek előállítására" (Foucault) törekszik, a fogvatartottak számos stratégiával élnek annak érdekében, hogy a testük és a megjelenésük alakításán keresztül képessé váljanak az identitásuk meg-, illetve újrafogalmazására – mondta Fiath Titanilla hozzátéve, hogy számára kezdő börtönpszichológusként szembetűnő volt, mennyire sokat foglalkoznak az elítéltek a testükkel. – Az állatvilágban tapasztalható, „energiakímélő” funkcióhoz hasonlóan a testméret nagysága a börtönben is fontos konfliktusszabályozó. Az erőfölény, a tekintély és a presztízs biztosítása mellett úgy tűnik, a nagyobb test a nyugalom és a társaktól való függetlenedés záloga is egyben – emelte ki a szakember.

Az esztéta – „El Kazovszkij élő testeket, antik mitológiai és európai kulturális-történeti allúziókat ötvöz személyes motívumokkal”
Rényi András előadásában El Kazovszkij (1948-2008) híres performanszainak (az ún. Dzsan-panoptikumoknak) test-szemléletével foglalkozik a táncoló balerina motívumának vizsgálatán keresztül. – Egy rövid filmbejátszás erejéig érintem Matthew Bourne 1995-ös Hattyúk tava–előadását, ennek segítségével a tánc által megmutatkozó, illetve a performansz során manipulált test különbségeit elemzem. El Kazovszkij élő testeket, antik mitológiai és európai kulturális-történeti allúziókat ötvöz személyes motívumokkal, hogy egy operai látványosságú, mégis drámai végkicsengésű „szertartás” során színre vigye és közvetlen nézői tapasztalattá tegye a nemi identitás sorskérdéseit, illetve a Szépség leigázása és a neki való kiszolgáltatottság szerelemfilozófiai dilemmáit – mondta.

 

 

KONFERENCIA PROGRAM

TESTvíziók
konferencia
2015. február 26-27.
Helyszín: ÁTRIUM Film-Színház


Február 26. CSÜTÖRTÖK

17.00 Megnyitó performance – Nylon Group
Megnyitó beszéd - Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház igazgatója

Elméleti előadások:
17.30-18.15 Szöllősi Géza: Hús projekt
18.15-19.00 Oltai Kata: Az Elefántember, a Szakállas nő, a Kardnyelő és a Tetovált ember-deformált és transzformált testek.
Női és férfi testmetaforák a cirkusz jelenségek kritikai olvasatában
19.00-19.45 Jákfalvi Magdolna: Ami látszik és ami nem
Moderátor: Lévai Balázs

SZÜNET

Performance:
20.30 Gergye Krisztián és Tárnok Marica: PERFORATUM XYZ*
17.00-21.30 Vendégkönyv-a Csipesz Alkotóműhely interaktív installációja


Február 27. PÉNTEK

17.00 Megnyitó performance– Nylon Group

Elméleti előadások:
17.30-18.15 Lakatos János: Anatómiai trükkök és tippek a moderntánc tréningben
18.15-19.00 Fiáth Titanilla: Az elzárt testek nyitottsága
19.00-19.45 Rényi András: A táncos és a táncosként megjelölt test

SZÜNET

Tánc:
20.30 Fehér Ferenc: IMAGÓ*
17.00-21.30 Vendégkönyv-a Csipesz Alkotóműhely interaktív installációja
Moderátor: Lévai Balázs

A programváltoztatás jogát fenntartjuk.
Jegyár 800 Ft/nap

*

1. NAP – PERFORMANCE
Gergye Krisztián: PERFORATUM XYZ

„Engem a színházban nem a történet érdekel. És az úgynevezett gondolatok sem érdekelnek. Irodalom, filozófia dolga. Engem a színházban az élő testek között kialakuló viszonyrendszer érdekel. Az élő test mozgóképe érdekel. Ami persze valamiféle történetet is kirajzol, s a történetből gondolat is préselődhet." (Nádas Péter)

Előadók: Tárnok Marica és Gergye Krisztián
Koncepció, rendezés: Gergye Krisztián


2. NAP - TÁNC:
Fehér Ferenc: IMAGÓ

A biológiában imágó a neve a rovarok utolsó fejlődési fázisának: a bábból való kibújás utáni szakasz a teljes átalakulás.
A test ritmusa,
a test csúnyasága, szépsége,
a test kifinomultsága, adottsága,  
Megszületni, világra jönni olyan hosszú út.
Megküzdeni az életben maradásért, leélni azt az olyan rövid életet.
Kifejlődni, átváltozni azzá, ami leszünk, azzá, amivé akarunk, mert én most ebben az előadásban emberré akarok változni! Emberré.

Előadó: Fehér Ferenc
Zene: Fehér Ferenc
Fény: Kovácsovics Dávid
Koreográfia: Fehér Ferenc
Szakmai konzultáns: Simon Judit

Produkciós partner: Katlan Csoport
Támogatók: Műhely Alapítvány, Katlan Csoport







További információ és interjúszervezés:

György Renáta
PR és marketing menedzser
Nemzeti Táncszínház
+36 30 815 35 77

« 2017 Szeptember »
Hét H K Sze Cs P Sz V
35 28 29 30 31
01
02
03
36
04
05
06
07
08
09
10
37
11
12
13
14
15
16
17
38
18
19
20
21
22
23
24
39
25
26
27
28
29
30
1