A szerelem arcai

A szerelem arcai, mélyen gyökerezik Márai Sándor három ikonikus művében: A gyertyák csonkig égnek, Eszter hagyatéka és Válás Budán. Ezek a művek nem csupán irodalmi értékük miatt jelentősek, hanem azért is, mert mesterségesen és érzékletesen jelenítik meg a férfi és nő kapcsolatának legmélyebb és legkomplexebb rétegeit, amelyek minden korban és kultúrában aktuálisak. Az előadás ezt a gazdag érzelmi és filozófiai hátteret használja fel arra, hogy színpadra vigye a szerelem univerzális történetét, három jól elkülöníthető, mégis egymásba fonódó képben élőzenével, Márai versekkel.

A vágy születése magában rejti a feszültséget és bizonytalanságot is. A férfi és nő különleges felfedezés élményét idézi. Az élőzene aláfestése és a prózai szövegek belső monológként reflektál a bensőséges és törékeny kapcsolatra.

A szenvedély, a kötődés és a birtoklás dinamikája magában hordozza a szerelem kettősségét, a vonzalom és a feszültség folyamatos váltakozását szimbolizálva. A férfi és nő közötti kötelék súlya, a féltékenység, az egymáshoz való ragaszkodás és az önállóság között húzódó határok révén megidézik a Márai-művek sötétebb tónusait. A szerelem nem csupán harmónia és boldogság, hanem küzdelem is, amelyben az intimitás és az önállóság egyensúlyának megtalálása az egyik legnagyobb kihívás.

Az elmúlás, magány csendje az idő múlásával a kapcsolat láthatatlan kötelékeit ábrázolja. A búcsúzás fájdalma és a hiány érzése a múlt emlékeit, az el nem mondott szavakat és a megoldatlan érzéseket tárják fel. Ez nem csupán egy szerelmi történet befejezése, hanem a szerelem ciklikusságának egyik dimenziója is, amely megmutatja, hogy az elmúlás is része az életet formáló érzelmi tapasztalatoknak.

Az előadás művészi megfogalmazása nem egy konkrét történetet mutat be, hanem érzelmi állapotokat és lelki rezdüléseket formál költői színpadi képekké. A férfi és a nő archetipikus helyzetei, mozdulatai hol összefonódnak, hol eltávolodnak, így jelenítve meg a szerelem három korszakát – a születést, a kiteljesedést és az elmúlást – melyek valójában az emberi élet három alapvető arca is egyben. A színpadi kompozíció, a tánc, élőzene és próza összhangja révén az előadás egy olyan élmény, amely egyszerre szól a személyes és az egyetemes érzelmekről, felkínálva a nézőnek egy mélyen átérezhető, ugyanakkor intellektuálisan is izgalmas utazást a szerelem világába.

Előadók: Bakonyi Jusztina, Liszkai Zsófia, Wéninger Dalma
Színművész: Hirtling István, Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész
Zongorista: Tóth Mariann
Jelmez - látvány terv: Feledi János
Látvány kivitelezés: Vati Tamás

Rendezés-koreográfia: Feledi János, Harangozó-Gyula díjas