Az egyén és tárgyai

Egyszer volt, hol nem volt... -Mindig ott kezdődik, hogy történetet akarunk. Az emberi figyelem nehezen viseli a befejezetlenséget. Összeköt, kiegészít, jelentést gyárt. Ezt hívják apoféniának: amikor mintázatot látunk ott is, ahol talán még csak érzet van.

Ma, amikor az önismeret irányai, módszerei és nyelvei sokszor egymásra torlódnak, könnyű elveszni a magyarázatok között. Ebben a térben most nem kell választani irányzatot, és nem kell megérteni önmagunkat sem. Hátra lehet dőlni. El lehet bújni.

Ebben az előadásban a motivációink, fájdalmaink és történeteink nem rólunk beszélnek közvetlenül. Tárgyakba költöznek. A tárgyak kezdenek el cselekedni, történetet hordozni, mesét alkotni. A befejezetlen érzetekből narratíva születik, egyszer volt, hol nem volt, és a történet tovább akar menni.

A történeteket azonban nem nekünk kell elmondani. A táncművészek testei viszik tovább őket. A tárgyak által elindított mozgásokban a test mesél, anélkül, hogy megnevezne, megfejtene vagy lezárna bármit.

Az egyéniés tárgyai olyan tér, ahol a jelentés nem kötelező, csak lehetséges. Ahol a történet megszületik, mert mindig megszületik, de nem kell eldönteni, igaz-e. Elég átengedni.

Alkotók: Hirmann Blanka, Varjú Ágnes, Végvári Viktória, Grecsó Zoltán
Előadják: a Willany Leó Kolletíva művészei