Csak egy válasz létezett

Mi a kedvenc történeted, amit a munkádhoz tudsz kapcsolni? 

- Amikor Békéscsabán bekerültem a színházba, még a hangosítói pálya lebegett a szemem előtt. Középiskolában én voltam a "sulirádiós srác". Meg is kaptam az első megbízásomat, amely egy versfelolvasó-est  hangosítása volt. Remegő kezekkel összeszereltem a keverőpult-mikrofon-hangfal kombinációt, és verejtékben úszva vártam a kezdést. Ahogy elkezdődött a darab, feltoltam a potméter a pulton. Besípolt az egész. Kikapcsoltam a pultot és hazamentem azonnal. Másnap jelentkeztem, hogy szeretném valami másban kipróbálni magam a színházban. Miután kinevettek, mondták, hogy jelentkezzek a fővilágosítónál az éjszakai világításszereléshez. Életem legjobb döntése volt.

Megosztanál velünk egy-két kulisszatitkot a saját területedről?

- Békéscsabán játszottunk szabadtéri előadást. Éppen a katarzis előtti pillanatnál tartott a történet, amikor hirtelen vaksötét lett a színpadon. A főnök a nézőtér túlsó feléről intett, hogy nyissunk rá a színészekre a fejgépekkel. Hirtelen minden robotlámpa visszakapcsolt, és olyankor lefuttatnak egy tesztprogramot, ahol minden színt, gobót és effektet letesztelnek. Így végül eddig soha nem látott fényárban és villogásban történt meg a drámai pillanat. Utólag kiderült, hogy valaki megpróbált visszakapcsolni az öltözősátorban egy villanyt, csak éppen rossz kapcsolót nyomott meg. 

Hogyan kerültél a Táncszínházhoz?

- Egyik este vacsorát főztem otthon. Akkoriban a Latinovits színházban voltam fővilágosító. A Vígszínház Pesti Színházából felhívott a volt főnököm, hogy van egy lehetőség a váltásra. Adott egy telefonszámot, amit másnap fel is hívtam. Hosszasan kicsöngött, majd egyszer csak beleszóltak. 

- Igen? Tessék?

- jó napot kívánok! Szász Antal vagyok, és Vida Robi adta meg ezt a számot.

- Szia, Anti, Pető Jóska vagyok. Szeretnél-e velem a Táncszínházban dolgozni?

Erre a kérdésre pedig csak egy válasz létezett.

Szász Antal, világosító