Fényérzékeny vagyok

Hogyan kerültél a Táncszínházhoz?
Gyerekkoromban Törökországban éltem a családommal, és ott az óvodai oktatás szerves része volt a táncoktatás. Így a török hagyományos tánc mellett klasszikus balettet is tanulhattam. Színháztörténészként végeztem, ezután kerültem a Táncszínházhoz. Hálás vagyok a sorsnak, hogy elsőként az értékesítési területen szerezhettem tapasztalatot, az az egyik legösszetettebb terület. Jól kell ismerni az együtteseket, az összes repertoáron lévő táncelőadást, minden nézőtéri helyet, no és persze az emberek lelkivilágát. Az itt szerzett tapasztalatok nagyon jó alapot jelentenek a mostani munkám során.

Megosztanál velünk egy-két kulisszatitkot a saját területedről?
Egy Artus előadáshoz kapcsolódó drámafoglalkozáson az volt a feladat, hogy a diákok rajzoljanak egy-egy virágot. A rajzlapokon mindenféle szirmok és rózsák sorakoztak, de az egyik fiú papírján idegen lények és űrhajók repkedtek. Mint kiderült, ő úgy értette, hogy egy világot kell rajzolnia. Régen, még jegyértékesítőként rengeteg vicces telefonhívást kaptunk. Volt egy hölgy, aki mindenáron egy bizonyos spanyol táncosnő estjére szeretett volna jegyet, hiába győzködtem, hogy nálunk jelenleg semmilyen spanyol művész nem lép fel. Nagyon erősködött, végül keresztkérdésekkel sikerült kideríteni, hogy a Szegedi Kortárs Balett Carmina Burana című előadására gondolt.

Volt olyan díszlet az évek során, amit szívesen hazavittél volna és felállítottál volna akár a saját szobádban/udvarodon/házadban? Melyik volt az és miért?
Ha díszletet nem is, de világítás kompozíciókat szívesen látnék otthon, Stadler Ferenc vagy Kovács Gerzson Péter fényterveit üres térben is csodálom. Nagypapám több mint ötven évig volt az Operaház fővilágosítója, én is "fényérzékeny" vagyok. Szeretem, ha az előadás látványvilága egyenrangú módon, az előadás dramaturgiai ívéhez igazodik, együtt lélegzik a koreográfiával. Miközben lenyűgöz a technika, a legkatartikusabb élményeim mégis olyan előadásokhoz kötődnek, ahol az emberi test mozdulatai a maga egyszerűségében és természetességében jelenítődnek meg.

Varga Nikoletta, művészeti menedzser