Mindig jókedvre derítenek a kollégáim

Hogyan kerültél a Táncszínházhoz?

- A színházhoz véletlen kerültem. Éppen máshol dolgoztam, amikor felhívtak, hogy kellene segítség hétvégére egy előadáshoz, és én igent mondtam. Ez újra megismétlődött, harmadszorra pedig már itt is maradtam, igaz, akkor még külső cég voltunk, de 2014-ben a Táncszínház dolgozója lettem.

Mi a kedvenc sztorid, amit a munkádhoz tudsz kapcsolni?

- A Táncszínházban mindennap történik valami, ami engem jókedvre derít, akár  a kollégáim által, amikor napközben váltunk pár szót egymással, de sokszor munka közben is. Az egyik számomra emlékezetes szituáció még a Várszínházban történt. Éppen egy vidéki hagyományőrző, amatőr együttes lépett fel nálunk, és a táncosok között volt a 80 év fölötti Samu bácsi is. Előadás előtt próbált a csapat, és Samu bácsi tánc közben mindig fölfelé nézett, és nem a nézők felé táncolt. A koreográfus-rendező többször kedvesen megkérte, hogy a nézők felé táncoljon, de ez csak harmadjára sikerült az idős bácsinak. Ez a történet mindig megmosolyogtat, hiszen ez a kedves bácsi nem akart mást, csak táncolni.

Ha saját táncművet rendezhetnél, mi lenne a témája és miért?

- Mindenképp olyan darabot rendeznék, ami vidámságot és kikapcsolódást nyújt az embereknek, sok-sok tánccal, amibe a közönség szívesen bekapcsolódna, pl.: rock and roll, a téma pedig: csak a tánc!

Vincze Andrea, takarító